„Két sólyom közül melyik röpte szebb? – hangzik a shakespeare-i kérdés.

A válász egyszerű, csak az ég felé kell emelni tekintetünket. Nézni, ahogy szárnyalnak. És amelyiket boldogabbnak, szabadabbnak lájuk, annak a látványa ejt rabul, ha úgy tetszik, nyeri el tetszésünket. S még vágyakozunk is utána.

Ignoti nulla cupido – mondja a latin bölcselet, azaz, ami nem ismerünk, arra nem vágyakozunk. De mivel mi ismerjük, hát ezért birtokoljuk az effajta vágyakozást. Számunkra ugyanis a rallye nem az autóversenyzés egyik ága, nem sport, a vetélkedés pedig nem foglalkozás, de még csak nem is egyfajta hivatás, hanem egy életforma. Valami belülről jővő, megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan, évszázados gyökeregből táplálkozó létbizonyosság. Maga az élet. Ösztönök tusája.

Beülni egy bukócsövekkel kibélelt autóba és nyomni a gázt, az nem a rallye. A rallye ennél sokkal több.
A rallye – az maga a sólyom röpte, a delfin felhőtlen boldogságjárása, a gepárd futása, Mozart Jupiter szimfóniája, olykor a Nap és a Hold, de lehet egy gyönyörű rózsaszál a kézben a szerelmi vallomás gólyabálos forgatagában, ám, ha úgy adódik, menetelés hegynek felfelé, egy csúcs meghódítása, átkelés ingatag függőfidakon és vad folyókon. Ez a szabadság . Életre szóló szerelem. Önként és szabadon választott. Zsigerekben rejlő normális rendellenesség. Kimutatható a vérben, az agyban, az izületekben és a gerincoszlopon.

Rajt és cél. Indulni és érkezni. Örökös készültség és készenlét. Eljutni valahonnan valahová, tíz- és százezrek szeme láttára, azok örömforrásaiként. Szabadon szárnyalni, megalkuvások nélkül -, de nem mindenen és mindenkin átgázolva. Napjainkban például ötvözve a XXI. század adta aktuális technikákat, fejlesztéseket az erénnyel és (ló)erővel, meg egyfajta életmóddal – és így van minden együtt.

Elviszük bárhová, de nem visszük bele semmibe. Illetve mindenbe -, ami a szabadságról és a hűségről szól.“

Petán Péter (dijkiosztő 2003)

<< vissza a hírekre